Esti ihlet.

Álmatlanul feküdtem az ágyba,
Fejembe hirtelen ihlet támadt.
Kiszaladtam gyorsan a konyhába,
Papirt ragadtam majd a pennámat.

Pennám hegyén a tinta már csorgott,
Papiroson a szó csak tolongott.
Gondolatok csak áradtak sorba,
Ám az ötleteim el nem fogytak.

A befejezés csak majdnem készen,
A végszón töröm a fejem éppen.
Mi legyen mostan tehát a vége,
Szép happy end-es vég ,mint a mesékben?

Vagy egy szívet szorító történet,
Mire a fák könnyet ejtenének?
Lassan össze állnak majd a sorok,
Ha pennából a tinta kifogyott…-

Néma természet. by.:SootyLunatiC

Néma természet.

Síri csend,sehol egy apró nesz;
A táj is kietlen s üres.
Magány hangjai ezek;melyek
A szívben reményt már nem keltenek.
-Nem lehet így ez!
Kiáltanék de nem merek,s nem tudok.
Szám megdermedt,s nem felel;
Csak némán meg-meg remeg,
Mint fákon ,az őszi falevelek.
Elhalkult a világ érzem;
Rettenet!Ezt a teret,
Egy apró hang se tölti meg.
Elmúlás némasága ez,
Már érzem!
Lassan eltűnik minden,
MI egykor e világon telis tele volt,
Színnel és élettel.
Mindent elnyel lassan ez;
Mint sötétség ,egy mély verembe…-

Idő kereke… by.:SootyLunatic

Idő kereke…
Csak szavak mondod,
Mégis minden egyes Szó,
A szívemig hatol,
Szíven üt majd eltipor.

Egyszer testem megpihen,
Fáradt lelkem kilehelem,
Nem marad más,
Csak halandó porhüvelyem.

Mond akkor is nevetsz?
Vagy könnyet ejtesz,
Mikor testem már,
föld halom temeti el?

Jövő nincs kőbe vésve.
Még itt vagyok és lélegzek,
Magamhoz ölelek erősen,
Míg le nem jár az Időnk kereke…

Fehívás+Közérdekű SootyLuantic

Az oldal jó úton halad.Felkerültünk egy országos pályázatra is…Viszont szerkesztőkre lenne szükségűnk a folyamatos aktivitásért.Szóval jelentkezőket várunk akik szívesen írnak verseket vagy csak szeretnek postolni , és szeretne a csapat tagja lenni…

Alábbi cimekre várjuk jelentkezéseiteket:

Sootylunatic@citromail.hu

pub_magazin@citromail.hu

msn:

sootylunatic@windowslive.com

Futás.. by:SoottyLunatic

Futás

Így futsz te a világ elől,
El minden szép elől,
Mi élteti az életet,
De te mégis a magányt választanád.

Hosszú időn át menekül,
Vágyva ara h egyedűl legyen,
Ezt az érzést egy valaki értheti meg,
Ki egykor összetörte a szived.

-Nem lehet h mind ezért
Elhagyd rendkívül önmagad,
Mind azért ami fáj,
és elfojt végleg ,a magány.

Szép hazám búcsúja… by:sootyLunatic

Szép hazám búcsúja.

Elmúlt mindazon már,
Mit rég szerettem benned szép hazám,
Nem bírom ezt tovább,
Szeretet nélkül kitagad a világ.
Rabként éljük életünket,
Mit már nem is vezérel értelem.
Késő már küzdeni ez ellen,
Mint Rákóczi a szabadság mellet.
Hisz hol van már az a szép múlt,
Szép hazánk rég mi oly dicső volt.
Nem bírja e nép ezt tovább,
Rabjaiból kitörne már,
De késő minden próbálkozás,
Hisz túl sok előttük az akadály.
Százezrek ajkai zengi már,
“Hol vagy oh régi szép hazám?!”.
Minden jó mi volt oda már,
Búcsúzni kényszerülök már szép hazám…

Mond (by Nidie..)

Mond, ki vagy te?
Támasz, ha kell.
Csend a zajban,
Társ a bajban.

Mond mi még?
Nevetés a szélben,
Fagyban és vészben.
Szaladtál, ha kértem.

Mond, hogy meddig?
5 hónapig, hetekig.
Szeptembertöl januárig.
Látástól a vakulásig.

Mond, mi történt?
Nem jöttél többé.
Az idövel távolodtál,
Nagyon megbátorodtál.

Mond, mi vagy most?
Igéretek, rólad titkok.
Reménykeltés, és
Hiába reménykedés.

Mond, mi voltál?
Támasz, ha kell.
Csend a zajban,
Társ a bajban.

Koalától pandának… by.:SootyL.

Koalától pandának…

Sok megtennék már érted,
Olyat mi csak téged bodogítana,
Olyat mi csak az ő szíve kíván,
Történjék bármi is a jövőbe,
Ígérem melledet leszek ameddig csak igényled,
érdekel minden mi csak veled ehet,
Segítek ha kéred csak veled egyek,
Nem engedlek e ha magadhoz ölelsz,
Igyekszem boldoggá tenni téged,
De nem tudom sikerülhet e ez,
Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek,
Egyebet nem kérek csak h SZERESS!

Idegen… by.:Julcs.

Idegen

Egy távoli idegen
fenntről jelentéktelen
sok emberé között
elvész az én életem
Mint egy maroknyi homok,
az összes szem ugyan olyan
ha valamelyik elvész,senki se látja,
hogy egyel kevesebb van
parányi ember ként
engem sodor az élet
gondok ,bajok között
egyedül én félek.

Emlékek… by.:Julcs.

Emlékek..

Kislányként királylánynak gondoltam magam
úgy hittem minden mi fontos,körülöttem van
nem tudtam,nem lehet ilyen gondtalan az élet
bekövetkezett az,mitől a legjobban féltem
Mert három éve egy gond támadt hirtelen
s pár nap múlva ráébredtem,hogy a véremet temetem
A rengeteg kérésre csak vártam a választ
mindenki más ott volt velem, de Ő már nem lehetett támasz
A fájdalmamat magamba folytom,
mert akárki sajnál,akkor se érzi át
milyen lesz tovább az élet,
ha már csak mint emlék,él bennem tovább
A család, a barátok értik a bánatom
s nem hagyják hogy azt mondjam: végleg feladom
de nehéz az élet most tenélküled
sírodat szomorúságom könnyei öntözik meg.