Csalódás by.: Lexi

Csalódás

Ülök egyedül, nincs senki velem
Nézek magam elé, egy cetlit a szőnyegen.
Mi van rá írva? Talán tőled egy üzenet?
Nem, dehogy. Csak egy rövidke jegyzet.

Hát persze, gondolhattam volna,
Hiszen már rég nem vagy itt velem,
Elmentél és én lassan rájövök
Hogy hiába hullatom a könnyeket.

Olvasom a kis jegyzetet
Melyben benne van a megoldás,
„Ne várj senkitől semmi jót,
És nem ér soha csalódás!”

Most már persze minden késő,
Sajnos csalódnom kellett benned,
Beborult az ég, zuhog az eső
Keserű és fájdalmas könnyeim mellett.

kialszik a fény

kialszik a fény

Még most is süt le ránk a fény,
Eláraszt mindent lényt e tünemény.
Fényben úsznak a fák,
Pompában ragyog a táj.

Nincs mitől az ég beborul,
Minden szikra lángra gyúl.
Most még süt ránk a fény,
De mi lesz ,ha ez is oda vész.

A sötétség mindent elemészt,
Nem hallani többé a fák neszét.
Elhalkul minden és eltűnik a remény,
Ha nem süt már a fény felénk.

Igaz barát

Emberek jönnek s mennek szüntelen,
Életek születnek és szűnnek meg végtelen,
Napok telnek el és repül az élet.
Társak mindig is lesznek az életedben.

Kell valaki mindig melletted áll,
Ő lesz az akit barátnak hívhatsz ezután.
Kivel örülsz hisz ez ezzel jár,
Veszekedtek is néha de az nem dukál.

Ki is az az igaz barát?
Akivel a boldogság együtt jár.
Aki bajban is melletted áll,
És mellette mindig vigaszt találsz.

Legyen jóban vagy bajban,
együtt mindig ha törik ha szakad.
Akit könnyű elveszíteni,
De már nagyon nehéz megszerezni.

Esti ihlet.

Álmatlanul feküdtem az ágyba,
Fejembe hirtelen ihlet támadt.
Kiszaladtam gyorsan a konyhába,
Papirt ragadtam majd a pennámat.

Pennám hegyén a tinta már csorgott,
Papiroson a szó csak tolongott.
Gondolatok csak áradtak sorba,
Ám az ötleteim el nem fogytak.

A befejezés csak majdnem készen,
A végszón töröm a fejem éppen.
Mi legyen mostan tehát a vége,
Szép happy end-es vég ,mint a mesékben?

Vagy egy szívet szorító történet,
Mire a fák könnyet ejtenének?
Lassan össze állnak majd a sorok,
Ha pennából a tinta kifogyott…-

Néma természet. by.:SootyLunatiC

Néma természet.

Síri csend,sehol egy apró nesz;
A táj is kietlen s üres.
Magány hangjai ezek;melyek
A szívben reményt már nem keltenek.
-Nem lehet így ez!
Kiáltanék de nem merek,s nem tudok.
Szám megdermedt,s nem felel;
Csak némán meg-meg remeg,
Mint fákon ,az őszi falevelek.
Elhalkult a világ érzem;
Rettenet!Ezt a teret,
Egy apró hang se tölti meg.
Elmúlás némasága ez,
Már érzem!
Lassan eltűnik minden,
MI egykor e világon telis tele volt,
Színnel és élettel.
Mindent elnyel lassan ez;
Mint sötétség ,egy mély verembe…-

Idő kereke… by.:SootyLunatic

Idő kereke…
Csak szavak mondod,
Mégis minden egyes Szó,
A szívemig hatol,
Szíven üt majd eltipor.

Egyszer testem megpihen,
Fáradt lelkem kilehelem,
Nem marad más,
Csak halandó porhüvelyem.

Mond akkor is nevetsz?
Vagy könnyet ejtesz,
Mikor testem már,
föld halom temeti el?

Jövő nincs kőbe vésve.
Még itt vagyok és lélegzek,
Magamhoz ölelek erősen,
Míg le nem jár az Időnk kereke…

Fehívás+Közérdekű SootyLuantic

Az oldal jó úton halad.Felkerültünk egy országos pályázatra is…Viszont szerkesztőkre lenne szükségűnk a folyamatos aktivitásért.Szóval jelentkezőket várunk akik szívesen írnak verseket vagy csak szeretnek postolni , és szeretne a csapat tagja lenni…

Alábbi cimekre várjuk jelentkezéseiteket:

Sootylunatic@citromail.hu

pub_magazin@citromail.hu

msn:

sootylunatic@windowslive.com

Futás.. by:SoottyLunatic

Futás

Így futsz te a világ elől,
El minden szép elől,
Mi élteti az életet,
De te mégis a magányt választanád.

Hosszú időn át menekül,
Vágyva ara h egyedűl legyen,
Ezt az érzést egy valaki értheti meg,
Ki egykor összetörte a szived.

-Nem lehet h mind ezért
Elhagyd rendkívül önmagad,
Mind azért ami fáj,
és elfojt végleg ,a magány.

Szép hazám búcsúja… by:sootyLunatic

Szép hazám búcsúja.

Elmúlt mindazon már,
Mit rég szerettem benned szép hazám,
Nem bírom ezt tovább,
Szeretet nélkül kitagad a világ.
Rabként éljük életünket,
Mit már nem is vezérel értelem.
Késő már küzdeni ez ellen,
Mint Rákóczi a szabadság mellet.
Hisz hol van már az a szép múlt,
Szép hazánk rég mi oly dicső volt.
Nem bírja e nép ezt tovább,
Rabjaiból kitörne már,
De késő minden próbálkozás,
Hisz túl sok előttük az akadály.
Százezrek ajkai zengi már,
“Hol vagy oh régi szép hazám?!”.
Minden jó mi volt oda már,
Búcsúzni kényszerülök már szép hazám…

Mond (by Nidie..)

Mond, ki vagy te?
Támasz, ha kell.
Csend a zajban,
Társ a bajban.

Mond mi még?
Nevetés a szélben,
Fagyban és vészben.
Szaladtál, ha kértem.

Mond, hogy meddig?
5 hónapig, hetekig.
Szeptembertöl januárig.
Látástól a vakulásig.

Mond, mi történt?
Nem jöttél többé.
Az idövel távolodtál,
Nagyon megbátorodtál.

Mond, mi vagy most?
Igéretek, rólad titkok.
Reménykeltés, és
Hiába reménykedés.

Mond, mi voltál?
Támasz, ha kell.
Csend a zajban,
Társ a bajban.